Forrás: Maklár története c. könyv

Wikipédia

Elhelyezkedése

Maklár Heves megye keleti középső részén, az Egri-Bükkalja földrajzi kistáj és a Borsodi-Mezőség határán helyezkedik el. Sík terület, de a Bükk legdélibb nyúlványai az Öreghegy keletről, a Nagy-Aszó nyugatról határolja.

Maklár Egertől déli irányban 11 kilométerre, Füzesabonytól északi irányban 4 kilométerre fekvő település. Eger völgyének déli kijáratában, a Bükk-vidék Alföldbe simuló legdélibb nyúlványai között, az Egri-Bükkalja délnyugati szélén, az Eger-patak két oldalán helyezkedik el.

Természetföldrajza

A falut az Eger-patak szeli ketté, itt válik ki belőle a Rimának nevezett árapasztó csatorna. Maklár kellemes, csendes, város környéki település, barátságos faluképpel. A falu lakott területei mintegy 126-133 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkednek el. A környező dombok közül a nyugati részen húzódó Nagy-Aszó 184 méter magasságig emelkedik, keleten az Öreghegy legmagasabb, még Maklárhoz tartozó pontján, mintegy 180 méter magas. A falu legalacsonyabb külterületi részei mintegy 120-124 méteres tengerszint feletti magasságban találhatóak.

Határának déli része Szihalomtól Füzesabonyig terjedő síkság, a keleti és nyugati határa dombos-völgyes terület. A települést keletről az Öreg-hegy, nyugatról a Nagy-Aszó dombjai övezik. A települést és határát érintő szárító széljárás nyugat-északnyugati irányú.

A falut kettészeli a bővizű Eger-patak, amely a Bükk hegység nyugati oldalának felszíni vizeit szállítja a Tiszába.

A név eredete

Nevének első írásos alakja Moklar volt, amely feltehetően a csagatáj eredetű, többes számú maq, azaz dicséret és a többes számot jelző -lar utótagból ered. 

Feltétezhetjük, hogy a névetimológiai vizsgálatból kiindulva Maklár első lakosai török eredetű népek lehettek, ám az általuk birtokolt területet a püspökség javadalmai közé sorolták valamikor a püspökség alapítása (1001 és 1009 közt)51 és az első, a település nevét konkrétan ismertető oklevél (1261) kiadása közti időben.

Régészet

Maklár kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a terület már az őskorban is lakott volt. Az írásbeliséget megelőző évezredek alatt a legfontosabb régészeti kultúrák hagytak nyomot a magasabb, védettebb területeken. Fontos leletek részint a tervszerű ásatásnak, részint a véletlennek köszönhetően kerültek elő a Baglyas és a Koszpérium területéről.

Kalicz Nándor a felszínen talált leletek alapján a telepet a kora bronzkorra datálta es a hatvani kultúra emlékei közé sorolta.

A hatvani kultúra népei már állandó, erődített, nehezen megközelíthető telepeken éltek. Nem volt ritka, hogy a védelmi sáncon belül kezdetleges "fellegvár" épült, mely dupla védelmet biztosított támadások esetén. Az elsődleges védelmet viszont a földrajzi környezet adta. A védelmi sáncon belül helyezkedtek el az oszlopos, vesszőfonatos házak, melyeket kívülről betapasztottak. A hatvani műveltség keleti öröksége a ló meghonosítása és a négy kerekű kocsi használatának elterjesztése volt.

A hatvani kultúrát a középső bronzkorban a füzesabonyi kultúra15 váltotta fel a Kr. e II. évezredben.

 A sírokban sok edény- és ékszermellékletet helyeztek el. Az utóbbiak művészi és technikai jártasságról tesznek tanúbizonyságot, példa erre a Nemzeti Múzeumba került maklári szív alakú aranycsüngő.

A középső bronzkor végén, Kr. e. 1300 körül észak, észak-nyugat irányból új népcsoport érkezett. Az úgynevezett késő bronzkori halomsíros kultúrával új életmód és új települési stílus honosodott meg.

Az új nagy régészeti korszak a vaskor hajnala, az úgynevezett preszkíta időszak, melynek maklári emléke az a nyolc darab - hat zsugorított és két nyújtott fekvésű csontvázas - sír, melyet 1962-ben a Koszpérium területén a halomsíros kultúra temetőjében dokumentáltak.

A Krisztus utáni első évezredben több fontos régészeti kultúra is hagyott nyomot a mai Maklár területén. Jazig kori (Kr. u. 20-170) rátemetés, egy nyújtott csontvázas sír volt megfigyelhető a koszpériumi telepen. Szarmata korra (Kr. u. 170-370) datálható kalcedon-gyöngyök, ezüstcsat, ezüstfibulák, aranyfülbevalók kerültek elő a régi kavicsbánya területéről. Ugyanitt hun kori ezüstfibulát és ezüstcsatot is találtak.

Az avar kultúra (Kr. u. VIII-IX. sz.) emléke az a griffet ábrázoló csüngős övveret, melyet a maklári községháza előtti terület rejtett.

A Maklár-Novaj halom vonaltól délebbre honfoglalás kori lelőhelyek láncolata követhető a Tisza-melléki dombhátakig. Már az első világháború előtt X. századi leletanyag került elő a maklári kavicsbányából homok-kitermelés közben. Ugyancsak innen származnak azok a kengyelek, sodrott bronzkarperecek és egy szív alakú aranylemez, melyek a honfoglalás korban történő megtelepedés tárgyi emlékei.

Ez utóbbiak alapján tehát régészeti bizonyíték utal arra, hogy a honfoglaló magyarok előnyben részesítették az Eger Völgye kapuját. Ugyanakkor Maklár faluhely, szálláshely említése a következő három évszázadban hiányzik a meglehetősen hiányosan fennmaradt írásos emlékekből.

Maklár, a feudális püspöki birtok

Maklár település nevét "Moklár" alakban először az az 1261. szeptember 9-én kelt okirat említi, melyben IV. Béla egyetlen oklevélbe foglalja az egri egyház valamennyi birtokát és halászóvizét, összes kiváltságát és tizedszedési jogát, mert az egyház korábbi iratai a tatárjáráskor elpusztultak.52 A település írott történetének első forrásaként ismert dokumentum V. István 1271-es átiratában maradt ránk.

A falu tehát 1261-ben már létezett és az egri püspökség birtoka volt, de egy 1317- ben kelt ítélet alapján az egri káptalan nyeri el.53 Az okiratokból úgy tűnik, gazdasági hasznát elsősorban a bő vízű Eger-patakra telepített vízimalmok jelentették. A malomtartási jog a középkorban privilégium volt.

A malmok mellett az egyház másik jövedelemforrása a vámszedés joga volt.

Mivel az egri püspökség fő közlekedési útja Makláron át Szihalom, Egerfarmos irányában haladt a poroszlói révig, a XV. században Maklár mellett Szihalom és Poroszló is szedett vámot. Maklár 1380 körül már vámszedő hely volt. Nem sokkal később, 1399-ben fontos kereskedelmi útvonalon fekvő településként, "villa Moklar"-ként azaz Maklár városként emlékeznek meg a településről a források.

A település a középkorban fontos vásáros helynek számított. Főleg mezőgazdasági termékek, gabona, bor, szarvasmarhák, lovak, dinnye cseréltek itt gazdát. Vásárait a török hódoltság idején is fenntartotta, 1550-ből ismeretes adat szerint Maklár is fizetett adót a töröknek vásárjövedelme után. Mezővárosi státusát, árucseréje fontosságát hosszú időn át megtartotta.

A középkori településről elsősorban gazdasági iratok maradtak ránk, de néhány érdekesség is megőrződött a "hétköznapokról." I. Lajos király (1342-1382) bizonyíthatóan járt Makláron, hiszen Budáról Diósgyőr felé tartva 1362. október 17- én itt adta ki azt az oklevelet, melyben az egri káptalan kérelmére megengedte, hogy a káptalan utcáján, Almagyarin minden hét péntekén heti vásárokat tarthassanak.

Az 1380-as években Maklár vámszedési jogot nyert, később népes mezőváros, oppidum lett. Hunyadi Mátyás idején Nagymaklár és Kismaklár nevű falurészeket említettek az oklevelek. 1486-ban Nagymaklár az egri vár részére szolgáltatott bárányt, sört, sajtot, kenyércipót, malac- és bordézsmát, ide fuvarozta a tűzifát és minden napra állított egy várőrt is. Ugyanakkor Kismaklár az egri püspöki udvartartás számára adott kaszásokat, valamint sertés-, zab- és bordézsmát.

Bár feltételezhető, hogy a Mohácsi csatavesztéségig tartó évszázadokban nem volt ritka a katonai mozgás az egri püspöki központba vezető fő közlekedési úton, igazolhatóan mégis csak egy olyan katonai eseményt tartanak számon, melyben Maklár érintett. Ez pedig 1514-ben a Dózsa-féle parasztfelkelés egyik júliusi hadművelete volt.

Az egri püspök-főispáni székben ez időben Hunyadi Mátyás feleségének, Beatrixnek az unokaöccse, Estei Hippolit regnált. A hírhedt főpap 23 évig tartó szolgálatából húszat távol töltött székhelyétől. A püspök, aki egyben a vármegye főispánja is volt, akkor sem tartózkodott birtokán, amikor egy ismeretlen eredetű, de nagyobb számú paraszti had gyülekezni kezdett Makláron, hogy Eger ellen vonuljon. Július elején, amikor Egertől délre, valahol Maklár táján sor került az úgynevezett maklári csatára, az olasz Bonzagno vezette a püspök 300 főnyi fizetett hadát. Bonzango hősiességét így őrizték meg az utókornak: "A kuruczok ékalakban rohantak reá, de ő a keresztesek gyalogságát mind egy szálig szétszórta és sírdombokkal töltötte be a mély völgyet; véres lett az egész Eger folyó; a mezők még mostan is csontoktól fehérlenek."

 Az 1526-ban hazavonuló törökök egy seregrésze felégette a falut. 1550-ben már a töröknek is adóztak.

Maklár jövedelmei 1548-tól a török veszély miatt már nem a püspökséget, hanem az egri várat szolgálták.

Az 1552-es egri ostromot megelőzően a felvonuló török hadsereg előhadai szeptember 9-én feldúlták Maklár mezővárosát, szeptember 11-én pedig körülzárták az egri várat. Maklár népe a beszolgáltatott dézsma és fizikai munka után most katonai erejével segítette a vár védelmét, de sebészeket, mesterembereket és sütő asszonyokat is küldött. Néhányuk neve megőrződött az utókor számára. Molnár Gál molnár 1548-ban Gallus Molnár néven szerepelt a Maklár tizedjegyzékben, az ostrom alatti tevékenysége jutalmaként 10 forint értékű sót kapott. Török Demeter lovas tiszt 1552-ben Maklár püspöki birtok officiális tisztjeként szolgált 3 lovas katonával, innen rendelték be Eger várának a védelmére. Nevét még Tinódi is említi a várvédők közt. Szűr Máté maklári molnárt ostrom közben a kővel agyonnyomták. Felesége, Katalin segélyért könyörgött, mert a molnár három árvát hagyott hátra. Egy ruhát és 16 font sót javasoltak az özvegynek adni. 

1552-ben elpusztult a falu, de 1556-ban lakói visszatértek. 1596-ban az Eger elfoglalásáért indított hadjáratban ismételten elpusztult, s 1609 körül népesült be újra, és a török időkben is végig népes település maradt.

1562-ben már protestáns lelkész működött Makláron.114 Az új hit terjedéséhez hozzájárult az is, hogy Dobó István kivételével a korszak valamennyi egri várkapitánya protestáns volt.

A 16. században két malom is volt a faluban. 1700-ban Telekessy István püspök Maklár mezővárosában esztendőnként három ízben tartandó országos vásárra szerzett privilégiumot. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1708-ban ismét elpusztult; akik megmenekültek, az andornaki pincékben húzták meg magukat, s csak 1712 után kezdtek visszatelepedni. A robotmegváltás és a szabad költözés lehetősége, valamint a kiterjedt termékeny határ a 17. század első felében szép számmal csalogatták ide a szomszédos falvak nehezebben élő gazdáit. 1741-ben Tarnaszentmáriáról, 1758-ban Egerszólátról költözött át egy-egy csoport az ottani túlzott robotterhek miatt. 1732-től Erdődy püspök eltiltotta a kálvinisták szabad vallásgyakorlatát, ami azt eredményezte, hogy a reformátusok egy része elvándorolt. A helyükre katolikus németeket költöztettek. 1758-ban ment végbe a "svábok" első nagy beköltözése. 1764-ben 27-28 német család, 1772-1774 között ismét 20 német telepes költözött Maklárra.

A betelepites Maklaron eredmennyel jart: 1799-ben a mezővaros népessége 185 családra emelkedett, melyből 31 család vallotta magát németnek. 

Az 1800-as évektől napjainkig

A szabadságharc eseményei 1849 februárjáig elkerülték Maklárt.  1849-ben Guyon és Aulich honvédseregei itt foglaltak állást a kápolnai csata idején. 

A február 26-án megkezdődött kápolnai csata ágyúzása elhallatszott Maklárig. A magyar csapatok február 27-én, miután Dembinski reménytelennek ítélte a küzdelem folytatását Kerecsendre, majd Makláron át Mezőkövesdre vonultak vissza.

Az osztrák seregek követték a magyarok útját, március 1-jén Windischgrätz Makláron várta be a Schlich hadosztályt.

1850 körül az úrbérrendezés után növekedett az önálló gazdaságok száma, a település polgári faluvá kezdett válni, a legnagyobb birtokos továbbra is az egri püspök maradt. 1900-ban 2024 római katolikus, 257 református és 15 izraelita lakosa volt.

Az I. világháború

A trónörökös házaspár szarajevói meggyilkolása másnapján, 1914. június 29-én Makláron megváltozott az élet. Rendeletben tiltották meg a zajos mulatozásokat, zenélést, táncot. "Figyelmeztetem a korcsmárosokat, hogy korcsmájukban a zajos mulatozást, éneklést, harmonikázást, táncot, vagy egyéb csendzavaró mulatozást ne engedjenek meg, mert ezen rendeletet szigorúan ellenőriztetem és az észlelt rendeletszegéseket könyörtelenül feljelentem" ─ olvasható a jegyző rendelkezésében. A nyár tartogatott még kellemetlen meglepetéseket. 1914. július 18-án a községben lépfene lépett fel.410 Augusztusban behívták a hadköteleseket, "elment a fél Maklár" ─ írta Szendrei János naplójában. Novemberben "már csak a sánta és a vak nem katona" ─ kommentálta a naplóíró.

A háború Maklár lakosai közül 76 áldozatot követelt. Nevüket az 1924-ben felavatott, Vas Viktor budapesti szobrászművész által készített Hősök szobra őrizte meg.

Az első világháborút lezáró két forradalom után a román megszállás alatt a katonaság fosztogatásai még tovább pusztították a lakosság megmaradt javait.

A világháborút lezáró békéről és az ország területi veszteségeiről 1920. december 5-én emlékeztek meg Makláron, amikor fél órán át zúgtak a harangok, így siratták az elszakított országrészeket.

II. világháború

Bár helyi lakos már nem volt érintett a magyar történelem egyik legsötétebb korszakában, a holocaustban, mégis meg kell említeni, hogy a környékbeli zsidók deportálása a maklári vasútállomásról indult. 1944. május 15. és július 9. között - német adatok szerint - 147 vonattal 437.402 magyar zsidót deportáltak ─ 15 ezer fő kivételével ─ Auschwitz-Birkenauba. A deportáltak nagy részét Kassán adták át a németeknek. A maklári állomásról 1944. június 11-én 2794 főt tereltek fel a biztos halálba vezető vonatra.  

1944. november 17-én Maklár népe megismerkedett a háború borzalmaival. Előbb az elvonuló németek minden különösebb ok nélkül felrobbantották a templomokat, két közúti hidat és elpusztították a két malom zsilipjeit is.478 Tervezték az érseki magtár megsemmisítését is, ám szerencsére erre talán idő hiányában már nem került sor. Az orosz hadseregnek előbb a kozák lovassága, majd a gyalogság vonult be a községbe. A harcokban az iskola és 30 polgári lakóház szenvedett károkat.

A tanácskorszak

Az 1949. esztendő már a teljes átalakulás éve volt: államosították a gyógyszertárat, ahová Fodor József egri patikust rendelték ki, s a munkaversenyek és beszolgáltatások mellett csupán csekély szociális és kulturális feladatott tudott vállalni a község, ezek közé tartozott a nyári napközi megszervezése és a templom körüli terület, valamint a Kisalvég út sankolása.

Makárt és Nagytályát 1950. szeptember 6-án a belügyminisztérium 0328/1951. számú rendelete alapján egyesítették. 1951. január 1-jétől az egyesített település elnevezése Maklártálya lett.

A következő nyolc évben a két települést egységként kezelték, s nem önállóan fejlődött falvakként tartották számon.

Makláron a mezőgazdaság szocialista átszervezése, azaz a téeszesítés 1948 őszén indult el. Ekkor az alakultak meg az első földbérlő csoportok.

 A munkaverseny aktivitását "dicsőség-" és "szégyentáblák" kihelyezésével kívánták növelni - derül ki szintén a korszak megyei napilapjából. "Maklártályán dicsőség és szégyentáblát készítettek s ezeket hetenként más-más utcába helyezik el. Fokozottabban aktivizálják a mezőgazdasági állandó bizottságod tagjait, akiknek most az a feladatuk, hogy házról házra járva, közvetlen segítsék a dolgozó parasztokat s bevonják őket a versenybe."

Az 1956 októberi események lázba hozták az akkor már öt éve kényszerházasságban élő két falu lakóit. 

500 "A makláriak békésen viselkedtek ezekben a napokban, viszont a nagytályaiak, akiknek elvették az önállóságát, táblákkal vonultak a maklári tanácsháza elé. Ilyen transzparenseket emeltek fel: Éljen a szabad és független Nagytálya! vagy Nem vagyunk gyarmat! A két település lakosságának viszonyát a községek összevonása igen megrontotta."501

A két település összevonásának értelmetlenségét 1956 végre belátták. Maklár és Nagytálya 1957. január 1-jétől visszakapták önállóságukat.

Templomok

Római katolikus templomok

Maklár középkori, kőből épült temploma

A XVII. században a reformátusok használták a régi katolikus kőtemplomot. Erdődy Gábor püspök 1732-ben visszavette a kálvinistáktól a templomot és a békéltető Szentháromság tiszteletére 1739-re teljesen felújíttatta. A templom helyreállítását, újjáépítését G. B. Carlone irányította. A templomhoz szentélyt, sekrestyét és homlokzati tornyot építtetett, és ellátta a szükséges belső felszerelésekkel.

Az építmény egyre romlott, a régebbi része az 1767. évi egyházlátogatás idején már összedőlés előtt állt.  Az "új templom építését 1788-ban kezdeményezte Eszterházy püspök földesúr.

Faragott köveit az egri várból hozatták. A Szentháromság tiszteletére emelt templomot a német katonaság 1944 őszén felrobbantotta. 

A maklári hívek templomuk felépítéséhez felajánlották anyagi és fizikai erejüket. Az 500 ezres költség azonban meghaladja a kétezer fős község erejét, ezért gyűjtést rendeztek az egész országban, egy nap alatt 1300 gyűjtési napot vállaltak. A katasztrofális időjárás ellenére is 100 ezer forintos templomépítési adókivetést terveztek.

A sekrestyét és néhány részletet beépítettek a mai, 1948-ban felépített templomban. A rokokó mellékoltár a korábbi templom főoltára volt; a keresztelőkút 1790 körül készült, felsőtárkányi szobrász műve.

Református templom

Az új hit, a reformáció gyorsan meghódította az Egri Völgy népességét. Bizonyság erre a Debrecen-Egervölgyi hitvallás, amit 1561-ben és 1562-ben a debreceni, az egri és a nagyváradi zsinatokon készítettek elő, s mely végső soron a református egyház megszilárdulását segítette elő hazánkban. Ez volt az első magyarországi kálvinista (református) hitvallás.

Maklár egyike lehetett azon hazai településeknek, ahol már a legkorábbi években kimutatható az új hit megjelenése, hiszen 1555-ben Makláron, Kistályán és Nagytályán lutheránus prédikátor működött, a három falu közösen tartott fent egy iskolát és egy iskolamestert.303 A mezőváros lakossága tehát Eger 1552-es diadala után bizonyíthatóan már református volt.

A XVIII. század végére a németek betelepítésének és az erőszakos rekatolizációnak a következtében az egyházi birtokon élő reformátusok kisebbségbe kerültek.

A maklári református templom építése 1790. május 1-jén kezdődött.

A templomtorony csak 1852 és 1853 közt épült meg, a harangtoronyba egy 223 fontos harang került.

A második világháborúban a visszavonuló német csapatok 1944. november 16- án, éjjel 11 órakor a maklári református templomot is felrobbantották, habár az stratégiai jelentőséggel nem bírt. Kőrősi József lelkész és családja a templom mögötti pincében élte túl a tragédiát.

A református közösség 1950. december 10-án vehette birtokba az új templomot.  

Az iskola

Makláron a szervezett oktatás meglétére utaló első adat a XVI. századból való. 1555- ben Makláron, Kistályán és Nagytályán lutheránus prédikátor működött, a három falu közösen tartott fent egy iskolát és egy iskolamestert. Ezt követően azonban két évszázadig semmiféle írásos utalás nincs az iskola működésére.

A központilag szervezett oktatás korai szakaszában, a XVIII. században Makláron nem működtek külön felekezeti iskolák, a katolikus és kis létszámú református gyermek együtt tanult. 1746-ban már volt iskolamester a mezővárosban, aki egyben kántor és orgonista is volt, tudott magyarul, de egyetlen tanulója sem akadt. 1767- ben az iskolamester a kántor volt, magyarul, szlovákul és kicsit németül beszélt, házának egy szobája szolgált tanteremként.

A tananyag 1770 és 1775 közt írás, olvasás, igeragozás, névragozás, fogalmazás és hittan volt, mely megegyezett más települések iskoláinak oktatási rendszerével. A gyermekek tanítását nehezítette, hogy "1772-ben a nyelvtudás fogyatékossága miatt mostanában alig remélhető javulás" ─ mivel községet német területekről betelepített parasztok lakták, a tanító nem tudott németül, a lakosok magyar nyelvtudása pedig elégtelen volt arra, hogy hatékonyan lehessen oktatni.

A tanulók száma 1841-ben 49 fiú és 56 lány volt, 1844-ben pedig 87 gyermek járt iskolába, tehát az iskola látogatottsága nem nőtt. Az elemi iskolák szabályozásának és a négy osztály kötelezővé tételének lett a pozitív hatása, hogy a század közepétől folyamatosan nő a tanulói létszám: 1845-ben 157 tanuló, 1852-ben a 6-12 év közti 248 gyermekből télen 155, nyáron 128 járt iskolába. Az egy tantermes iskola első, név szerint is ismert tanítója Pápai Mihály volt, aki 1866-ban egymaga 203 gyermeket oktatott.

A XIX. század utolsó harmadának egyházlátogatási jegyzőkönyvei esetenként jellemzést adnak a község lakosságáról is. 1877-ben ezt írják: a nép "magyar és német ajkú. Értelmes és leszámítva a köznép szokott hibáit, elég jó." Ugyanakkor az iskolalátogatási morál gyenge: "Itt az iskolai tanítás csupán csak a téli időszakra szorítkozik és február végén vagy március kezdetével kifogják a szülők gyermekeiket az iskolából."

A XIX. század utolsó harmadára lassú változás mutatkozott: a statisztikai évkönyv kimutatása szerint 1881-ben a 2458 lakosból már 731-en tudtak írni és olvasni. Az analfabetizmus "már csak" 70 százalékos volt.

Az első világháború kitörésekor már három iskolában és négy teremben folyhatott az elemi iskolai oktatás, mely így is csak ideiglenesen csökkentette a zsúfoltságot.

A világháború és a gazdasági válság nem kedvezett a nagy építkezéseknek, viszont Maklár 1937-re ismét kinőtte eddigi oktatási intézményeit, a zsúfoltság újra tarthatatlan körülményeket idézett elő. A vármegye 12 ezer pengő államsegélyt irányzott elő két régi tanterem átépítésére és egy új tanterem kialakítására. A tanítói lakás újjáépítését nem engedélyezték. A költségek csökkentése miatt kikötötték, hogy szilárd lábazatra, de vályogból kell a falakat építeni, s a munkálatokat 1938. augusztus végéig be kell fejezni. A községnek ez a megoldás nem tűnt elfogadhatónak, ezért a magyar királyi vallás- és közoktatási miniszterhez fordultak, aki megváltoztatta a megye döntését. 1937. október 30-án 30 ezer pengő kiutalásáról döntöttek, mely lehetővé tette öt tanterem és két tanítói lakás megépítését. Az új iskola- épületet 1938. augusztus 20-án adták át rendeltetésének.

Ebben az épületben van ma az önkormányzat.

A polgári korszak 77 éve alatt a folyamatos, néha a lehetőségeket is meghaladó oktatásfejlesztésének köszönhetően 1949-re az analfabetizmus 3 százalékra csökkent. A községben ekkor már csak 70 olyan ember élt, aki nem tudott írni és olvasni.

1986. augusztus 18-án adták át az új iskolát, 1989-ben pedig elkezdték a tornaterem építését.

Érdekességek

"A község határában a Bagolyvár-dűlő négy-öt holdnyi területe járás-kelés közben döngő hangot ad, ami arra enged következtetni, hogy a föld alatt titokzatos építmények vannak. Megerősíti ezt a hitet az is, hogy ásás közben épületkövek kerülnek fölszínre. Ezen a területen egyébként már évtizedeken keresztül találtak régi cserép és műkincsdarabokat. A község elöljárósága az érdekes fölfedezésről jelentést tett az egri járás főszolgabírájának és kérte, hogy egy régész kiküldéséről gondoskodjék, akinek vezetésével szakszerű ásatásokat lehetne eszközölni. A község halárában valamikor vár volt és nem lehetetlen, hogy földalatti kazamaták vannak a Bagolyvár-dűlő alatt" ─ adta hírül a sajtó 1921-ben.

"Különös módon vált meg életétől Maklár községben Apostol Bertalanné 23 éves asszony. Évek óta gyógyíthatatlan betegségben szenvedett és ez a betegség annyira elkeserítette, hogy néhány hónappal ezelőtt már öngyilkos akart lenni. Akkor mérget vett be, de az orvosok megmentettek az életnek. Tegnapelőtt, mikor férje nem volt odahaza, a kert egyik elrejtett zugában rőzséből, szalmából és forgácsból máglyát rakott. A máglyát leöntötte petróleummal, felvette legszebb ünneplő ruháját, majd magát is végiglocsolta petróleummal, így felkészülve, meggyújtotta a máglyát és amikor magasra csaptak a rőzse lángjai, beleugrott a lángokba. Mire a szomszédok észrevették a kertben lévő tüzet, már késő volt. Apostol Bertalannét szénné égve találták az eloltott máglya hamujában."

A Körösvidék bizonnyal kedvelte a bulvárt, mivel egy családi csetepatét is érdemesnek talált arra, hogy közhírré tegye. "Maklár községből súlyos agyrázkódással Budapestre szállították Tolmási Józsefnét és a Rókusban helyezték el. A kórházban előadta, hogy anyósa otthon veszekedés közben bádogból készült vizespohárral fejbe vágta."

1926 novemberében gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vasárnap délután mondta el Makláron programbeszédét. A faluban Baráczius József prépost- plébános üdvözölte a minisztert, majd Gell Bálint, Maklár község bírája a kisgazda- társadalom tiszteletét, szeretetét és bizalmát tolmácsolta a képviselőjelöltnek. A lelkes helyiek virágesővel köszöntötték a politikust.

Boszorkányper Makláron

Az első boszorkányper 1711. szeptember 19. és 26. közt zajlott, vádlottjai Györki Zsuzsanna és anyja, Györkiné voltak. A vád: emberek és marhák megrontása, valamint az emberi természet ellen elkövetett ördögi praktikákkal való visszaélések. E korai eset érdekessége azonban nem a megszokott, boszorkányságot bizonyító látomások felsorolása, hanem az, hogy a tanúk és a panaszosok egy része andornaki lakos volt. Ez időben a makláriak többször kényszerültek a háborús viszonyok miatt az andornaki pincékbe. Györkiék nem lehettek túl jó szomszédok, s ennek oka a férj italozó életmódja lehetett. "Boda János nevű Andornakon Lakos majd a Györki Suska Urát hítta a malom házhoz követ emelni. Az mintis elmenvén a malom házhoz, Boda János egy meszely pálinkát adott nékik, aszt meg itták, azután Györki Suska ura üzent a Feleségének: külgyen pálinkát néki. De nem küldött, hanem egy üvegben maga vitt Le. Meg itták azon pálinkát, minnyájan roszú lettek tűle. Annak utánna haza indulván a malombúi. Az után egy Csoport Aszszony eleikben ment, mellyet meg látván Györki Suska Ura, Új István, mongya: Micsoda Sok Aszszonyok ezek? Arra Felelt Györki Suska: Semmi Sincsen. Akkor mingyárt kínszeritik azon Aszszonyok az kiket Látott, hogy állyon közikben Új István. Eő nem akarván állani közikben, mingyárt meg némult, és más fél nap semmit sem Szólhatott."

Györki Zsuzsanna férje, Új Mihály valószínű, többször is felöntött a garatra, minek következtében időszakosan megnémult, vagy hallucinált. Azt gondolta, felesége és anyósa egyaránt boszorkányok, s ennek bizonyságát is meglelte: egy alkalommal baltát vágott a macskához, melyek lába tört, s mikor hazaért azt látta, feleségének karja tört. "Vallya, hallotta Molnár Jánosnétúl, hogy egykor Új István ki ment nyulászni, és azon nyulászaton mindenkor egy macska előtte futkozott. Ottan futkozván előtte Új Istvánnak a macska, fogta a baltát, az macskához hagyítván úgy találta, hogy mingyárt az első Lába ketté tört az macskának. Új István annak utána haza menvén, Láttya az Feleségének, Györki Suskának az karját ketté törve lenni. Mingyárt kérdezi: mi lelte. Arra felelte Györki Suska: Bizony elestem, s úgy tört el a karom. Arra mondotta Új István: Hamis vagy, mert én hagyítottam, s úgy tört el. Az mint is az idő tűi fogvást mind úgy van, és az Csontya is ki áll."

Zsuzsanna bejáratos volt több családhoz is, kért és adott, ahogy ebben az időben szokás volt, veszte is ez lett, hiszen a falubeliek a per idején minden őket ért szerencsétlenség okát már az asszonyban látták. A család, feltételezhetően nem élt túl példamutató életet, az italozó férj, s a feleség pártját fogó anyós közt állandó volt a marakodás, s ilyenkor természetesen előkerültek a hihetetlen történetek, melyek a nők túlvilági erejét voltak hivatottak példázni. "Zubor István hallotta Uj Istvántól, hogy Györkiné és Györki Suska ugyan Új Istvánt meg nyergelték, és az Makiári Telekre vitték és ottan egy magos kőre állították, s mondotta Györkiné: Taszícsuk le. Arra felelt Györki Suska: Ne, hanem édes Anyám mert jó Lészen még. Azután onnan Buda alá vitték, és onnan Tokajhoz. Azonkívül Györki Suska az Fatenstúl Szilvát és Szalonnát kért, valamikor nem adott..."

A szerencsétlen asszonyok nem kerülték el sorsukat: "mivel a boszorkányság utálatos bűne, mellyel mindkét említett vádlottat megvádolják, a tanúk fejükre tett vallomásaikból kiviláglik, ezért először és mindenekelőtt cinkostársaik felderítése céljából kínvallatásnak vetendők alá, mely után pedig ők elevenen elégetendők."187 Az 1735. évben még zajlott egy eljárás, melyről egy szűkszavú jegyzőkönyv tanúskodik. Az egri püspök úriszéke előtt Új András özvegyét fogták perbe, akit "megigézett egy gyermeket."

Látható, az újjáalakuló faluközösség kivetette magából az iszákos, botrányos életet élőket. A civakodó asszonyok büntetése egyben irányt is mutatott a következő időszakra: a püspöki birtokon nem tűrik el a rendbontást, az egyház szellemiségével ellenkező emberi magatartást.

Testvértelepülések

2011. december 3-án Havasi László Maklár Község polgármestere, Hric Pál Szádalmás - Jablonov nad Tornou (Felvidék) polgármestere illetve Bokor Botond Fenyéd (Erdély) polgármestere testvértelepülési együttműködési megállapodást írt alá.

Néhány rendezvény

Bormustra

Egészségnap

Református Jótékonysági Est

Iskolai Alapítványi Műsor

Maklári Sárkányfesztivál

Nemzetközi Kakasfesztivál

Maklár-Nagytálya Horgászverseny

Szüreti felvonulás és népzenei gála

Adventi gyertyagyújtás

Röfifesztivál