5. osztály
Az írás kialakulása
Hangok - hangtörvények
Magánhangzók
Nyelv vízszintes (horizontális) mozgása szerint a magánhangzók két csoportba oszthatók:
1. MÉLY magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú
2. MAGAS magánhangzók: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű
Magánhangzótörvények
https://quizizz.com/join/quiz/5c9e3d2a2f9c9a001a99e457/start
Mássalhangzók
A mássalhangzók csoportosítása több szempont szerint lehetséges:
I. ZÖNGÉS vagy ZÖNGÉTLEN
Zöngés mássalhangzók: b, d, dz, dzs, g, gy, j, l, ly, m, n, ny, r, v, z, zs
Zöngétlen mássalhangzók: c, cs, f, h, k, p, s, sz, t, ty
II. RÖVID vagy HOSSZÚ
Rövid mássalhangzók:pl. l, sz
alkalom, szoknya
Hosszú mássalhangzók: pl. ll, ssz
áll, asszony
III. EGYJEGYŰ, KÉTJEGYŰ, vagy HÁROMJEGYŰ
Egyjegyű mássalhangzók:pl. d, n
Kétjegyű mássalhangzók:pl. ny, dz
Háromjegyű mássalhangzók:pl. dzs
Forrás: https://webkurzus.hu/oktatovideo/mssalhangzk_csoportostsa.html
Hangtörvények
A magánhangzók egymásra hatása: magánhangzó-törvények
A magánhangzók kapcsolódási szabályszerűségeit képzésbeli sajátosságaik szabják meg.
a) A hangrend vagy magánhangzó-harmónia az a törvénye nyelvünk hangszerkezetének, mely szerint az egyszerű szavak csupa magas vagy csupa mély magánhangzóból épülnek föl. A hangrend törvénye szerint vannak nyelvünkben:
magas hangrendű szavak: ép, kér, ember
mély hangrendű szavak: had, túsz, bátor
vegyes hangrendű szavak: leány, tehát, csikó
Az összetett szavakra nem vonatkozik a hangrendi kényszer, a tagok megtartják eredeti hangrendjüket az összetételben: asztalfiók, sítalp, leányvállalat.
A magánhangzó-harmónia több finnugor nyelvben is megvan, a nyelvrokonság egyik bizonyítékaként is számon tartják.
b) Illeszkedésnek azt a jelenséget nevezzük, amelyben a végződések alkalmazkodnak a szótő hangrendjéhez. A hangrendi kombinációk és az illeszkedési kapcsolhatóság esetei egyaránt abból a törekvésből magyarázhatók, hogy beszélőszerveink működését minél simábbá tegyük, a hangképzéshez szükséges szervi mozgásokban minél nagyobb fokú erőmegtakarítást érjünk el.
Illeszkedés csak akkor jöhet létre, ha a toldaléknak több változata van. Létezik a kétalakú toldalékok felhasználásával magas-mély illeszkedés, pl. -ban, -ben: házban, kertben; -ság, -ség: jóság, szépség. Háromalakú toldalék felhasználásával a magas-mély illeszkedésen kívül a magas hangot tartalmazók ajakműködés szerint is illeszkedhetnek: -hoz -hez -höz: házhoz - kerthez - ötvöshöz; -dos -des -dös: kapdos - verdes - lökdös. Vannak egyalakú toldalékok is, amelyek bármilyen hangrendű szóhoz kapcsolódhatnak: -i, -ni, -nyi, -ít, -ig, -ért, stb. pl. asztalig, ujjnyi.
A vegyes hangrendű szavak illeszkedési szabályrendszere bonyolultabb. Egyrészt többnyire mély hangot tartalmazó toldalék járul hozzájuk pl. leánynak, csikótól; másrészt az utolsó magánhangzó dönti el a toldalék választását pl. októberben, Ágnestől, moziba, sofőrrel. Olykor ingadozást is tapasztalunk pl. norvégek-norvégok, fotelben-fotelban.
c) Hiátustörvény: ha két vagy több magánhangzó akár egy szón belül, akár két szó határán közvetlenül egymás mellé kerül, akkor az így keletkezett hangkapcsolatot a magyar beszélők kényelmetlennek érzik, s a keletkezett hangűrt vagy hiátust többféle módon igyekeznek megszüntetni.
A hangűr feloldásának főbb módjai a következők:
Mássalhangzó betoldása: a magánhangzók közé (főleg ha az egyik magánhangzó í vagy é) ejtéskönnyítő j mássalhangzót toldunk. Ez a j nem vesz részt a szó hangtestének megalkotásában, csupán a kiejtés simábbá tételére szolgál. Pl. fiú - fijú, miért - mijért, dió - dijó, diák - diják.
Magánhangzó-kivetés: egyes szavakból az első magánhangzót kivetjük, de a rövidebb alakváltozatok mellett megmaradnak az eredeti hosszabb alakváltozatok is, és mint stilisztikai variánsok használhatók: leány-lány, reá-rá, miért-mért.
A mássalhangzók egymásra hatása: mássalhangzó-törvények
A beszédben egymás mellé kerülő mássalhangzók jelentősen hatnak egymásra úgy, hogy képzésünkben módosulnak vagy teljesen megváltoznak. Az eltérés lehet zöngeállapot, a képzés helye, módja, időtartama. A mássalhangzó-változás tehát lehet hangtani alkalmazkodás, de lehet teljes mértékű hangváltozás, melynek következtében egy új hang (a rendszerben létező) jön létre. Azt a hangot, amelyik változtat, indukáló hangnak, azt pedig, amelyik módosul, indukált hangnak nevezzük.
a) A hasonulások
Hasonulásnak nevezzük azt a hangváltozást, melynek következtében a két egymás mellé kerülő mássalhangzó közül az indukáló hang hatására az indukált hang úgy változik, hogy eredményeképpen nyelvünk hangrendszerében is önállóan használatos hanggal esik egybe.
Részleges hasonulásról beszélünk, ha egy mássalhangzó a rá következő mássalhangzó hatására egy képzési mozzanat - vagy a zönge vagy a képzés helye - tekintetében alkalmazkodik: zöngésség tekintetében, pl. dobtam, ejtsd doptam; a képzés helye szerint, pl.: rongy, ejtsd ronygy.
A hasonulásnak azt a formáját, amelyben valamely hang egy szomszédos másikhoz több képzésmozzanat tekintetében is alkalmazkodik, s az egymás mellé kerülő eltérő hangok egyikének hosszú változata jön létre, teljes hasonulásnak nevezzük. A teljes hasonulás kiejtésben történő hangkapcsolat hatására létrejövő változás, mely ejtésformát az írott változat olykor nem jelöli (jelöletlen teljes hasonulás), más változatát viszont a helyesírás is követi. Ez utóbbi meghatározott alaktani körülményekhez kötődik (jelölt teljes hasonulás). Jelöletlen hasonulásra példa: község, ejtsd kösség; bátyja, ejtsd báttya. Jelölt teljes hasonulásra példa: öttel, széppé, olvassuk, hozzad, azzal, ettől, ennek.
b) Összeolvadás
Ha két egymás mellé kerülő különböző minőségű mássalhangzó úgy hat egymásra, hogy mindkét hang elveszti eredeti minőségét, és a két hang helyett egy új minőségű mássalhangzó keletkezik, összeolvadásról beszélünk. Példák: családja (d+j), ejtsd: csalággya; adsz (d+sz), ejtsd: acc. Megfigyelhetjük, hogy meghatározott képzéshelyek, képzésmódok kombinációjaként jött létre és realizálódott a kiejtésben az új, a harmadik hang.
c) Mássalhangzó-rövidülés és -kiesés
A mássalhangzók időtartama a nyelvtörténet során alakult, s ma e folyamat eredményeként megállapodottan rövidek vagy hosszúak. Jellemzőjük, hogy a hosszú mássalhangzók kiejtésben egyéb mássalhangzó szomszédságában megrövidülnek. Vagyis egyéb mássalhangzó előtt vagy után nem ejtünk teljes értékűen hosszúnak, illetve rövidnek egy-egy mássalhangzót. Példák: varrta, ejtsd varta; sarkkör, ejtsd sarkör. Mai köznyelvi kiejtésünkben ez a törvény is gyengülőben van.
A kiesés azt a mássalhangzó-változást jelenti, melynek következtében a kettőnél több egymással érintkező mássalhangzók egyike (általában a középső) néha a beszédben kiesik. Példák: mondtam, ejtsd montam; mindnyájan, ejtsd minnyájan. A kiesés is egyre ritkuló jelensége köznyelvi kiejtésünknek.
Betűrend
Feladat:
https://www.e-kompetencia.si/egradiva/m2_7razred/4.4.Irodalom_Nyelvtani%20ismeretek/index.html
A betűrendbe sorolásnak több szabálya van, amelyeket be kell tartani ahhoz, hogy helyes sorrendbe rakjuk a különböző szavakat.
A szabályok a következők:
Első szabály:
Azokat a szavakat, amelyek különböző betűvel kezdődnek, az első betűjük alapján kell sorrendbe állítani.
Tehát a pillangó, kesztyű, lakóház, birkózás, olaj szavakat a következőképpen állítjuk sorba:
Először megnézzük minden szó első betűjét (ahhoz, hogy jobban átlátható legyen, érdemes őket papíron bekarikázni).
A felsorolt szavak kezdőbetűi: p, k, l, b, o.
Ezután meg kell állapítanunk, hogy melyik kezdőbetű áll az ábécében a legelőrébb.
Ebben az esetben a "b" betű áll legelőrébb, tehát a birkózás fog az első helyen állni szavaink közül.
Ezután megnézzük, hogy melyik betű fog utána következni az ábécésorrendben elfoglalt helye szerint, és így tovább.
A helyes sorrend a következő:
1. birkózás, 2. kesztyű, 3. lakóház, 4. olaj, 5. pillangó
Amikor betűrendbe sorolunk, nem kell különbséget tennünk a kis és a nagy kezdőbetűk között, ugyanis ezek egyenrangúaknak számítanak!Szeretném a teljes magyar helyesírást játékos oktatóprogramból gyakorolni>>
Második szabály:
Ha olyan szavakat kell ábécésorrendbe állítanunk, amelyek azonos betűvel kezdődnek, akkor mindig a következő, nem azonos betű alapján kell meghatározni a szavak sorrendjét.
Például: menedék, mentő, máglya, miniszter, mások, műugró, mályva, mondatLáthatjuk, hogy ezek a szavak mind ugyanazzal a betűvel kezdődnek:
De észrevehetjük azt, hogy vannak olyanok is köztük, amelyeknek a második és harmadik betűjük is megegyezik:
Tegyük hát őket sorrendbe a fenti szabály szerint!
Az első helyen a máglya áll.
Magyarázat: láthatjuk, hogy három má-val kezdődő szó is van a felsorolásban, a máglya, a mások és a mályva. Ekkor megnézzük a harmadik betűt, amely nem azonos. Ezek a betűk a g, az s és az ly. Ezek közül a g betű áll előrébb az ábécében, tehát a máglya lesz az első szavunk.
A második helyet a mályva foglalja el, mert az ly előrébb van, mint a mások szóban lévő s.
Így harmadik helyen a mások szó fog állni.
Negyedik szavunk a menedék lesz, mégpedig azért, mert a két men-nel kezdődő szó, a menedék és a mentő negyedik betűi közül az e betű előrébb áll, mint a t.
A mentő szó így az ötödik helyre kerül.
Már csak 3 szó maradt: miniszter, műugró, mondat. Mindegyik m betűvel kezdődik, azonban második betűik már különböznek egymástól.Ennek alapján megállapítjuk, hogy a hatodik helyen a miniszter, a hetediken a mondat, a nyolcadikon pedig a műugró fog állni.
Helyes sorrendünk tehát:
1. máglya, 2. mályva, 3. mások, 4. menedék, 5. mentő, 6. miniszter, 7. mondat, 8. műugró
Szeretném a teljes magyar helyesírást játékos oktatóprogrambólgyakorolni.>>
Harmadik szabály:
Az egyjegyű betűket meg kell különböztetnünk a többjegyű betűktől. Például a gólya előrébb fog állni a sorrendben, mint a gyékény, ugyanis az ábécében a g betű a gy előtt van.
Nézzünk erre is egy példát!A szavaink: cukor, galamb, távcső, zizeg, zsalu, csiripel, gyávaság, tyúkmell
A helyes sorrendünk:1. cukor, 2. csiripel, 3. galamb, 4. gyávaság, 5. távcső, 6. tyúkmell, 7. zizeg, 8. zsalu
Szeretném a teljes magyar helyesírást oktatóprogramból gyakorolni.>>
Negyedik szabály:
A szavakon belül található hosszú mássalhangzókat külön-külön betűknek kell tekinteni betűrendbe soroláskor is!
Például a berreg szóban hosszú r betű van, amelyeket betűrendbe soroláskor a következőképpen kell számba vennünk: r+r, azaz két külön betűként.
A hosszú, többjegyű mássalhangzók esetében is ugyanez a helyzet: például pottyan, ty+ty, azaz két ty betű követi egymást a szóban. Ez nagyon fontos a szavak sorrendbe állításakor.
Ötödik szabály:
A rövid és a hosszú magánhangzók a szavakban bárhol fordulnak elő, mindig egyenrangúnak tekintjük őket.
Tehát az a és á betűk esetén sem az a betű, sem pedig az á betű nem élvez elsőbbséget, hanem a sorrendet az őket követő betűk határozzák meg betűrendbe soroláskor.
Vegyünk rá egy példát!
Szavaink: alma, élet, irónia, egér, ásás, üreges, úton, űrbéli, unalmas, írom, ólomkatona, őzike, olvashatatlan, öregember
A helyes sorrend pedig a következő:
1. alma, 2. ásás, 3. egér, 4. élet, 5. írom, 6. irónia, 7. ólomkatona, 8. olvashatatlan, 9. öregember, 10. őzike, 11. unalmas, 12. úton, 13. űrbéli, 14. üreges
DE: Vannak olyan szavaink, amelyek a magánhangzók hosszúságának kivételével ugyanúgy néznek ki, tehát ugyanazok a betűk szerepelnek bennük. Például: halas-hálás, keres-kérés, hajas-hájas, koros-kóros-kórós, kerek-kerék-kérek stb.
Ilyenkor a szabály az, hogy a rövid magánhangzó kap elsőbbséget. Erre nagyon oda kell figyelni a helyes sorrend érdekében.
Példa: házam, beles, érem, korom, bélés, kóróm, erem, hazám
A helyes sorrend a következő:
1. beles, 2. bélés, 3. erem, 4. érem, 5. hazám, 6. házam, 7. korom, 8. kóróm
Hatodik szabály:
A külön vagy kötőjellel írt szavakat ugyanúgy kell betűrendbe sorolni, mint az egyelemű, egyszerű szavakat.
Tehát nem kell figyelembe vennünk, hogy két elemből áll a besorolandó szavunk.Például: varjú, vágány, vonat, Velence, vízvezeték-szerelő
Ezeknek a szavaknak a helyes sorrendje:
1. vágány, 2. varjú, 3. Velence, 4. vízvezeték-szerelő, 5. vonat
Mássalhangzótörvény
Szavak hangalakja és jelentése
HANGALAK ÉS JELENTÉS
SZÓ = H + J
A szavakat akkor értjük meg, ha a szó hangalakjához hozzá tudjuk kapcsolni a szó jelentését is.
EGYJELENTÉSŰ SZÓ
a) Jellemzői:
- egy hangalakhoz, egy jelentés társul.
b) Példák:
- asztalterítő, fogpiszkáló, gyógynövény
AZONOS ALAKÚ SZÓ
a) Jellemzői:
- egy hangalakhoz több jelentés kapcsolódik
- a jelentések között nincs kapcsolat
- a hangalak csak véletlenül azonos
- gyakran a szófajuk is különbözik egymástól
b) Példák:
- ég, fűz, fog, dob
TÖBBJELENTÉSŰ SZÓ
a) Jellemzői:
- egy hangalakhoz több jelentés kapcsolódik
- a jelentések között valamilyen logikai kapcsolat van
- pl.: szín, forma, mintázat, használat, stb.
b) Példák:
- körte, egér, zebra, toll
ROKON ÉRTELMŰ SZÓ
A) Stílusbeli különbség
a) Jellemzői:
- egy jelentéshez több hangalak kapcsolódik
- a különböző hangalakokat más-más helyzetben
használjuk:
pl.: baráti társaság, iskola, hivatal, stb.
b) Példák:- eb kutya; zászló lobogó; év - esztendő
B) Fokozatbeli különbség
a) Jellemzői:
- minden hangalakhoz tartozik egy jelentés
- a jelentések fokozati sorrendbe állíthatók
b) Példák:- siet < lohol < fut < rohan
HANGUTÁNZÓ SZÓ
a) Jellemzői:
- egy hangalakhoz egy jelentés társul
- a hangalak és a jelentés szoros kapcsolatban van
- a hangalak megpróbálja visszaadni
a jelentés hangját
b) Példák:- kukorékol, csörög, dörög, susog
HANGULATFESTŐ SZÓ
a) Jellemzői:
- egy hangalakhoz egy jelentés társul
- a hangalak és a jelentés szoros kapcsolatban van
- a hangalak megpróbálja visszaadni hangulatát
- nemcsak azt mutatja meg, hogyan cselekszik
valaki vagy valami, hanem azt is, hogyan teszi
b) Példák:- cammog, vihog, totyog
ELLENTÉTES JELENTÉSŰ SZÓ
a) Jellemzői:
- 2 hangalak
- mindegyik hangalakhoz egy-egy jelentés társul
- a jelentések között ellentét van
b) Példák:
- kicsi - nagy; öreg - fiatal; szép - csúnya
HASONLÓ ALAKÚ SZÓ
A) Alakváltozatok
a) Jellemzői:
- 2 hangalak: mindegyik hangalakhoz egy-egy jelentés társul
- a hangalakok nagyon hasonlítanak egymáshoz
- a jelentések között nincs különbség (ugyanazt jelenti)
b) Példák:- zsemle - zsömle; fel - föl; fonal - fonál;
B) Alakpárok
a) Jellemzői:
- 2 hangalak: mindegyik hangalakhoz egy-egy jelentés társul
- a hangalakok nagyon hasonlítanak egymáshoz
- a jelentésük különböző
b) Példák: - egyenlőre - egyelőre; helyiség - helység
Forrás https://www.hort.sulinet.hu/2015_2016/hangalak_es%20jelentes.pdf
Hangalak és jelentés
Szóelemek
A TOLDALÉKOK:
KÉPZŐK:
Általában a szótő után az első helyen állnak (kivétel: mély/e/bb/ít).
Szerepük:
- teljesen új jelentésű szót hozhatnak létre,
- megváltoztathatják a szó szófaját, mondatbeli helyét,
Általában kapcsolódhat hozzájuk újabb képző, jel vagy rag (kivétel: -va, -ve, -ván, -vén, mert ezek zárómorfémák).
Igéből ige
- műveltető: -at, -et, -tat, -tet,
- visszaható: -kodik, -kedik, -ködik, -kozik, -kezik, -közik, -ódik, -ődik, -ó(d)zik, -ő(d)zik,
- szenvedő: -atik, -etik, -tatik, -tetik,
- ható: -hat, -het,
- gyakorító: -gat, -get, -gál, -gél, -dos, -des, -dös, -kod, -ked, -köd, -dogál, -degél, -dögél,
- mozzanatos igék: -n, -int, -ll, -csillan, -csavarint, -sugall,
- kezdő igék: -d, -l, -dul, -dül, -éled, -szólal, -kondul, -csendül.
Névszóból ige
- vmilyen eszközt használ: -l, -z,
- vmivel ellát: -l, -z,
- vmit fog, gyűjt, szed: -ászik, -észik, -zik,
- vmilyen módon viselkedik: -kodik, -kedik, -ködik,
- vmilyennek mond, gondol: -l, -ll,
- vmilyenné tesz: -ít,
- vmilyenné lesz, válik: -ul, -ül, -odik, -edik.
Igéből névszó
- cselekvés folyamata: -ás, -és,
- cselekvés eredménye: -at, -et, -mány, -mény, -vány, -vény,
- képesség, tulajdonság: -ékony, -ékeny, -ánk, -énk,
- képesség, tulajdonság hiánya: -tlan, -tlen,
- főnévi igenév: -ni,
- melléknévi igenév: -ó, -ő, -tt, -t, -andó, -endő,
- határozói igenév: -va, -ve, -ván, -vén.
Névszóból névszó
- foglalkozás: -s, -ász, -ész,
- gyűjtőnév: -ság, -ség,
- elvont fogalom: -ság, -ség,
- kicsinyítés, becézés: -ka, -ke, -cska, -cske,
- asszonynév: -né,
- valamivel ellátott: -s, -ú, -ű,
- valaminek híjával elvő, vmitől megfosztott: -tlan, -tlen, -talan, -telen,
- valahová tartozó: -i,
- mértéket jelölő: -nyi,
- törtszámnév: -d,
- sorszámnév: -dik.
JELEK:
A képzők után és a ragok előtt vannak (kivétel: mély/e/bb/ít) . Egynél több is járulhat a szótőhöz, de utánuk csak ragok következhetnek.
Nem hoznak létre új szótári szót, nem változtatják meg a szó szófaját, mondatbeli szerepét, de egy-egy nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítják a szótő jelentését (pl. idő, mód, számbeliség).
- ige módjelei (*; -na, -ne, -ná, -né; -j),
- ige idejének jelei: -t, -tt,
- alap-, közép-, és felsőfok jele: -bb, leg-...-bb,
- birtokos személyjelek: -m, -d, -a, -e, -ja, -je; -nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, -jük (+többes szám), a több birtok jele: -i,
- birtokjel: -é (a birtokoshoz járul),
- a többes szám jele: -k, -i.
RAGOK:
A szóalakot zárja, más nem állhat utánuk, és egy ragnál több nem lehet egy szóalakban.
A ragok meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét.
- ige alanyi (-k; -sz; *; -unk, ünk; -tok, -tek, -tök; -nak, -nek) és tárgyas szemályragjai (-m; -d; -ja, -i; -juk, -juk; -játok, -itek; -ják, ik),
- tárgyrag: -t,
- határozóragok: -ban, -ben, -ból, -ből, -ba, -be, -on, -en, -ön, -ról, -ről, -na-, ne, -nál, -nél, -tól, -től, -hoz, -hez, -höz- nak
- nek - ig, - kor, -szor, -szer, -ször, -ul-, ül-, képpen, -képp, -ként, -val, -vel,-vá-, -vé, -ért,
- birtokos jelző ragja: -nak, -nek.Elő- vagy kötőhangzók: (álmorfémák) A toldalékok előtt a mássalhangzótorlódás elkerülésére egy rövid magánhangzó jelenhet meg.
Helyesírási alapelvek
1.) Kiejtés szerinti írás
Alapja az egységes irodalmi és köznyelv megléte. A kiejtés szerinti írásmód nem veszi figyelembe a nyelvjárási kiejtést (kell-kő, négy-nígy), a beszélt nyelvben megfigyelhető ingadozásokat (szőlő-szöllő), és a nyilvánvaló hibákat (köpeny-köppeny). A tőszavakat általában a kiejtés szerint írjuk.
2.) A szóelemző írásmód - szóelem tükröztető írásmód
A kiejtés az írástól eltér a mássalhangzók találkozásakor megfigyelhető hangmódosulások miatt. Biztosítja azt, hogy a toldalékos szavakban mind a szótő, mind a toldalék, az összetett szavakban pedig minden tag világosan felismerhető legyen. A toldalékos és az összetett szavak legnagyobb részében a szóelemeket olyan alakjukban sorakoztatjuk fel, ahogyan külön-külön ejtve hangzanak.
A szóelemző írásmódnak két fajtáját különböztetjük meg:
- A szóelemek mai alakját tükröztető írásmód.
- A szóelemek módosult alakjait feltüntető írásmód (fusson, házzal).
3.) A hagyomány szerinti írásmód
- Kiejtés rovására. Különösen jelentős a tulajdonnevek helyesírásában vagy az "ly" használatában.
4.) Egyszerűsítő írásmód
- Észszerű egyszerűsítés. Pl.:- többjegyű mássalhangzók duplázásakor: loccsan,
- toldalékolás következtében egymás mellé kerülő 3 azonos mássalhangzóknál: tollal.
Forrás: https://erettsegi.com/tetelek/nyelvtan/a-magyar-helyesiras-alapelvei/